Egy meseregény, ami szól összetartozásról, szeretetről, életről és halálról. Egy meseregény, amit több tucat nyelvre lefordítottak. Egy meseregény, amiből készült opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. Egy meseregény, ami egy távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában tündöklő olyan tiszta és emberséges világról szól, amely után mindannyian vágyódunk.

     Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, meg azon is, hogy "illik"-e egyáltalán negatív kritikát közzétenni a nagyvilágnak egy kezdő bloggerként. Végül arra jutottam, hogy miért ne. Nem csak jó dolgokról kell írni. Hallottam már olyan történetet, amikor is kiadók csak akkor támogatnak egy bloggert, ha csupa pozitív, jó véleményt ír az adott könyvről. Én ezzel egyáltalán nem tudok azonosulni, így végül hozzáfogtam egy kevésbé hízelgő vélemény megírásához! 

     Susannah Cahalan lebilincselő visszaemlékezése arról, hogy járta meg a poklot, hogy tért vissza, hogy veszítette el a tudatát, a testét, és ezekkel együtt önmagát. Susannah lenyűgöző könyve tulajdonképpen egy krónika, mely megvilágítja a betegség útjának kifürkészhetetlen ösvényeit, és azt a szerencsés felfedezést, ami végül megmentette az életét. Ez a könyv valóban egy tudományos thriller valódi, élő szereplőkkel!

     Szeretném, ha ez a blog nemcsak az általam kedvelt könyvekről és rólam szólna, hanem rólatok, olvasókról, követőkről is. Így megkérdeztem különböző könyves közösségi csoportokban az embereket, hogy miről olvasnak szívesen, mik a kedvenc műfajaik. A két befutó pedig a krimi, és az életrajzi műfaj lett. Szóval fogtam magam, és beszereztem egy-egy könyvet, mindegyik kategóriából. Ezekre esett a választásom: