#Mutimitolvassak

Stoner - Egy felhypeolt könyv, ami óriási csalódás volt

2019. augusztus 28. - iv.dori

     Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, meg azon is, hogy "illik"-e egyáltalán negatív kritikát közzétenni a nagyvilágnak egy kezdő bloggerként. Végül arra jutottam, hogy miért ne. Nem csak jó dolgokról kell írni. Hallottam már olyan történetet, amikor is kiadók csak akkor támogatnak egy bloggert, ha csupa pozitív, jó véleményt ír az adott könyvről. Én ezzel egyáltalán nem tudok azonosulni, így végül hozzáfogtam egy kevésbé hízelgő vélemény megírásához! 

     Nem értettem. Olvastam a véleményeket, láttam az öt csillagos értékeléseket, és nem értettem. Többször is leellenőriztem, hogy ugyan azt a könyvet olvastam-e én is, mint azok, akik ódákat zengtek róla. Ugyan az volt! Továbbra sem értettem, sőt a mai napig nem értem! Számomra óriási csalódás volt az egész történet. De hát saját kárán tanul az ember, (Ti olvasók pedig tanuljatok az enyémből), hisz így jár az, aki azért olvas el egy könyvet, mert óriási hype veszi körül, és hajtja a kíváncsiság, hogy megismerjen egy tökéletes, fantasztikusan megírt történetet. 

     Amikor befejeztem John Williams könyvnének olvasását, az volt az első gondolatom, hogy olyan ez a könyv, mintha egyik nap felkelt volna egy ember a nagyvilágban, akinek aznap épp nem volt semmi teendője, és mivel nagyon unatkozott megírt egy történetet, majd fogta az összecsapott kis vázlatot és bekopogott vele az első kiadóhoz, amit talált az utcán, azok meg csak piacra dobták a dolgot… Vagy mintha egy irodalom tanár egy elveszített fogadás végett könyvet csináltatott volna az egyik diák házi dolgozatából.

     A történet silány, nem szól semmiről. De tényleg semmiről! A 60. oldalig főszereplőnkről nem derül ki semmi, maximum annyi, hogy magas. Ennyi oldal után szívesen, mindenféle lelkiismeret furdalás nélkül becsuktam volna a könyvet, és vissza vittem volna a könyvtárba. Aztán mégis végig olvastam, és közben azzal buzdítottam magam, hogy a végére biztosan jön egy nagy csattanó, hiszen azért mégsem dicsérhetik emberek százai, ha ennyire unalmas és szürke. Végül a nagy csattanó az volt, hogy az utolsó fejezet sikerült a legrosszabbul mind közül.

     Stoner egy döntésképtelen alak, akit ha beállítanánk a sarokba, ott is maradna míg nem mondjuk neki, hogy leülhet. Egyetlen önálló döntést hozott meg az életben, mégpedig, hogy egyetemre ment, mert megunta a kapálást. Onnantól kezdve képtelen volt kiállni magáért, csupán beletörődött szinte már érvágóan unalmas életébe. Majd a fentiek egyszer csak megsajnálhatták, és egy kis vágyat, tüzet és szerelmet küldtek semmitérő hétköznapjaiba, amit köszönt szépen szintén hagyott elveszni a habokban. (Itt elgondolkoztam azon, hogy hány "Stoner" járhat közöttünk, hány döntésképtelen férfi/nő, akik egyszerűen elfogadják amit a sors adott nekik, és meg sem próbálnak változtatni rajta. Számomra ezek az emberek, akár a rongybabák.) Tele van feleslegesen túlbonyolított mondatokkal, felesleges dolgokat és körülményeket részletez, de ami esetleg érdekes lenne az olvasó számára azt félmondatokkal lezárta az író.

     Egyetlen dolognak örültem, mégpedig, hogy könyvtárból kölcsönöztem, és egy fityinget sem adtam érte!

A bejegyzés trackback címe:

https://mutimitolvassak.blog.hu/api/trackback/id/tr3615022702

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása