A rajongásig szeretett Ambrózy báró esetei című sorozat legújabb kötete bő humorral, meghökkentő fordulatokkal, számos valóban élt szereplővel és valós eseménnyel ízesített, kalandos időutazást kínál olvasóinak a korabeli Budapest legközepébe és főleg annak alvilágába.

     Egy új világ, régi mondák, veszélyes kalandok, karakter és író fejlődés. Hölgyeim és Uraim, íme mi szem-szájnak ingere: Eszes Rita ismét szabadjára engedte fantáziáját! 

     A sorozat utolsó előtti részéhez értem, és sem elégedett sem boldog nem vagyok. Majdnemhogy inkább szomorú. 4 csillagot adtam a negyedik részre, ami az eddigiek közül a legalacsonyabb pontszám. Hogy miért? Azt is leírtam! 

     Az év utolsó posztjaként összeírtam nektek, hogy idén számomra melyik könyvek kerültek a kedvencek kategóriájába. Mindegyikről elmondom a véleményem, és azt is, hogy kinek és miért ajánlom. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan a listán, amelyiket már olvastátok, de ha esetleg még nem, remélem sikerül egy kis kedvet csinálnom hozzájuk. Szóval ezek lettek a kedvenc könyveim 2019-ben: 

     Egy romantikus YA regény, aminek köszönhetően a későbbiekben biztosan nyitni fogok Japánnal kapcsolatos történetek felé. Egy történet, amely ugyan fantasy, mégis élethűen ábrázolta a tinédzserek életét...És egy lány, aki embernek látszik, mégis ha akar, róka képében jelenik meg. Ilyen volt számomra a Rókatündér: 

     Egy fantasy trilógia, ami nem egy átlagos vámpír-boszorkány történet. Szól szerelemről, időutazásról, történelmi személyekről, harcról és viaskodásról. Varázslatosan romantikus, és tudományosan érdekes. Egy szóval: kedvenc! 

      Egy történet, amely a múltban játszódik, de a mondanivalója a jelenkorban is megállná a helyét. Egy történet, egy roppant erős hölgyről, akit megedzett az élet, mégsem adta fel! Egy történet, amellyel szemben voltak fenntartásaim, mégis a kedvenceim közé került. Egy történet, aminek következő részeit várólistára tettem, és tűkön ülve várom!

     Eddigi kedvenc részem a sorozatból! Az előzőek is szinte teljes mértékben szívembe lopták magukat, de az Ármány és kézfogó mindegyiket felülmúlta számomra. 702 oldal úgy röppent el, mintha csak 100 lett volna. Végül pedig kap egy olyan befejezést a történet, hogy az olvasó leteszi a könyvet, és: "Basszus. Ez tipikus Böszörményi lezárás."

     Amennyire félve nyúltam a könyvsorozathoz, annyira lopta be magát a szívembe, és szerettem meg Mili kisasszonyt, Agáta mamát, és a többi szereplőt. De vajon hogy sikerült Ambrózy báró eseteinek második része, ami a moly.hu-s értékelések alapján a 2. legjobb krimi, a 3. legjobb ifjúsági, és az 5. legjobb kortárs könyv érdemét nyerte el?! Nos, számomra egy fél csillaggal rosszabbul, mint a Leányrablás Budapesten, de nézzük kicsit bővebben:

     Utóbbi idők tapasztalataira tekintettel már félve nyúlok olyan könyvekhez, amelyek nagy közkedveltségnek örvendenek. Így volt ez Böszörményi Gyula regényével is. Szerencsére a félelmem nem igazolódott be, hisz a Leányrablás Budapesten minden egyes mondata és eseménye beszippantott, és ittam sorait.