Az év utolsó posztjaként összeírtam nektek, hogy idén számomra melyik könyvek kerültek a kedvencek kategóriájába. Mindegyikről elmondom a véleményem, és azt is, hogy kinek és miért ajánlom. Biztos vagyok benne, hogy lesz olyan a listán, amelyiket már olvastátok, de ha esetleg még nem, remélem sikerül egy kis kedvet csinálnom hozzájuk. Szóval ezek lettek a kedvenc könyveim 2019-ben: 

Michelle Obama: Így lettem

     Michelle Obama könyvét a márciusi NIOK kihívásnak köszönhetően ismertem meg. A csoport tagjai számára, ekkor volt a havi közös olvasmány. Bár nagyon érdekelt, hisz már akkor is figyelemmel követtem, az egykori first lady munkásságát, mégis féltem tőle, a hatalmas hype miatt, ami körülvette. Persze miután elolvastam értelmet nyert az óriási rajongás, de akkor még nem tudhattam, hogy Michelle Obama személyének szól ez csupán, vagy valóban egy fantasztikusan jól megírt könyvről van szó.

     Erről a könyvről már írtam egyszer a blogon. Első bejegyzésként a top 3 kedvencemről volt szó, így ott is említést tettem róla. Akkor is - és azóta is - úgy éreztem, hogy a legjobbkor került a kezeim közé, hiszen szükségem volt egy kis motivációra. Azt nem tudom, hogy Michelle mennyire szánta ezt a történetet inspirációs jellegűnek, lehet csak egyszerűen azt szerette volna, hogy megismerjék az emberek és közelebb kerüljön hozzájuk, de minden estere rám eléggé nagy hatással volt. Kendőzetlenül őszintének, személyesnek és igaznak éreztem végig, az olvasás során. Miközben forgatja az ember a lapjait, olyan érzése támad, mintha csak a naplóját böngészné. Michelle a kezdetektől ír, egészen a gyermekkorától. Mindig is szimpatikus személyiség volt, és jó érzéssel töltött el, amikor a könyv végére érve bebizonyosodott róla, hogy Ő bizony nem az az ember, aki elfelejti, hogy honnan jött.  Elismeri, hogy minden kezdet nehéz, ugyanakkor tudja, hogyha el akarunk érni valamit az életben, azért igenis kő keményen meg kell dolgozni, és tenni kell érte. Persze kiskapuk mindenhol vannak, és használni is lehet őket, de én úgy gondolom, hogy ilyenkor a legvégén nem érezheti teljesen magáénak az ember a sikert, mint ellenkező esetben, amikor egyedül járta végig érte azt a bizonyos göröngyös, meredek, és nehéz utat. A története amellett, hogy motivál tanít is. Megtanít rá, hogy számítanunk kell arra, hogy mindig lesznek olyanok, akik azon dolgoznak, hogy letörjék a lelkesedésünket, akik el akarják hitetni velünk, hogy az álmok csak álmok maradnak, és nem tudjuk beteljesíteni őket. Azonban csakis rajtunk múlik az, hogy hagyjuk-e ezeknek az embereknek beigazolódni a szavukat, és megtörünk-e általuk. 

     Összességében ez egy nagyszerű könyv, egy nagyszerű nő tollából. Megtanít, hogy merjünk álmodni, merjünk nagyot álmodni, ha teszünk érte, az álmaink igenis valósággá válnak, és soha, de soha nem szabad hagyni, hogy skatulyába szorítsanak. Csodálatos könyv!      

Edith Eva Eger: A döntés

     Edith Eva Eger történetére szintén a NIOK könyves csoportjában találtam rá. Volt már szó erről is a blogon, amikor 3 olyan könyvről írtam, ami hatással volt rám. Rengetegen olvasták és ajánlották, és ez volt az első könyv, amelyben a Holokausztról olvastam. Eleinte féltem tőle, hogy túlságosan nyomasztó lesz és lehangoló. Ennek ellenére teljesen az ellenkezője történt, ugyanis A döntés egy elképesztően nagy hatással bíró, majdnem, hogy motiváló jellegű történet. Amellett, hogy az első Holokausztról szóló könyvem volt, az első olyan is, aminek az olvasása során rengeteg mindent kijegyzeteltem és felírtam magamnak. Edith Eva Eger szintén gyermekkori éveitől kezdve meséli el, hogy mi történt vele, sőt a Holokauszt borzalmaiba is gyermeki szemével tekinthetünk bele.

     Nála különb hitelességgel senki nem beszélhetne megbocsájtásról, elengedésről és továbblépésről. A mi generációnk szinte felfogni sem képes, hogy milyen lehetett egy ilyen embertelen szörnyűséget átélni. Azonban az olvasás során egyszer sem éreztem tőle gyűlöletet vagy megvetést. Annyira erős kislány, nő majd asszony volt végig. Ezek után pedig pszichológusnak állt, az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadója lett, és katonáknak segít feldolgozni a látottakat. Megtanít az elengedésre és a megbocsájtásra. Annyira csodálatos és motiváló jellem. Annyira emberséges. Ha tartana előadást Magyarországon, mindenképp elmennék rá. 

Manal Al-Sharif: Merj vezetni!

     A fantasy mellett személyes nagy kedvencem az életrajzi műfaj. Erre már a blogolás során jöttem rá. Előtte egyáltalán nem nyúltam ilyen jellegű könyvekhez. Manal Al-Sharif történetéről szintén olvashattok a blogon. Írtam róla, amikor a két általatok legkedveltebb műfajról, a krimiről és az életrajzi művekről volt szó. Azonban ez nem csak egy átlagos életrajzi könyv, hiszen akkor nem valószínű, hogy bekerült volna a kedvencek sorába. A Merj vezetni! egy inspirációkkal teli, roppant motiváló történet, amelyet mindenkinek kötelező jelleggel kellene elolvasni.

     Manal Al- Sharif egy nőjogi harcos, ez a könyv pedig az ő bensőséges vallomása, aminek köszönhetően betekintést nyerhetünk, és kicsit jobban megismerhetjük a szaúdi nők megaláztatásokkal teli mindennapjait. Manal Al- Sharif ugyanis Szaúd-Arábiából származik, ahol (a története megírásakor)  nem vezethettek szabadon a nők, nem szavazhattak, nem iratkozhattak be egyedül az iskolába. Szinte levegőt sem vehettek férjük, apjuk, vagy bátyjuk jelenléte és engedélye nélkül. A mi kultúránkban ez abszurd, hiszen mi szabadon tanulhatunk, dolgozhatunk, szavazhatunk. Önállóan mozoghatunk az utcán és vezethetünk autót is. Eldönthetjük, hogy milyen ruhát szeretnénk felvenni, és, hogy kihez akarunk feleségül menni. Ez nő, aki fiatalkorában maga is az iszlám fundamentalizmus elvakult híve volt, azonban az oktatás és tanulás révén megtanult különbséget tenni a vallás és a radikalizmus között, felnyitotta szemét, és azzal, hogy mozgalmat indított Women2Drive néven, hogy igenis merjenek a nők is vezetni, kiállt több százezer sorstársa mellett, és ezzel együtt reményt és inspirációt adott nekik. Persze bátor tettéért bebörtönözték, ahol embertelen körülmények között találta magát, mégis jelentős eredményeket ért el. Manalt nőjogi harca közben a rendszer ellenségének látták, támadták, megvetették, de a megpróbáltatások ellenére kitartott, felállt az elbukott helyzetekből és harcolt azért, hogy muszlim nőtársainak jobb élete lehessen. 

     2015 decemberében először nők is elmehettek szavazni Szaúd-Arábiában. 2018 júniusában életbe lépett a szaúdi nők vezetési engedélye, illetve szűnt meg autóvezetési tilalma. 2019 augusztusától pedig a férfiak engedélye nélkül is utazhatnak. Az egyébként a férfiak gyámsága alatt élő nőknek mostantól azt is megengedik, hogy kiskorú gyermekek gondviselői lehessenek, de ahhoz továbbra is engedélyre van szükségük, hogy házasodhassanak.

     Szóval itt ez a nő, aki olyan változáson ment keresztül, aminek a motorja csakis a tanulás, az önálló gondolkodásra való képesség lehet. Úgy gondolom, hogy Manal Al-Sharif bármelyikünk példaképe lehet. És ne feledjétek: " Az eső egyetlen cseppel kezdődik". 

Olivier Bourdeaut: Merre jársz, Bojangles?

     Első látásra egy rövid és könnyed olvasmánynak tűnhet a könyv, az ember nem is gondolná, hogy mennyire felkavaró történetet ismer meg a végére. Egy kisfiú szemszögéből eleinte az olvasó is csak annyit érzékel, hogy az ő családja más, mint a többieké, más a napirend, és mások a hétköznapok is. Majd fejezetről fejezetre egyre jobban körvonalazódik az édesanya betegsége, megjelennek az apró titkok és a kegyes kis hazugságok. Párhuzamosan a történettel az édesapa feljegyzéseket ír, így válik egyre kerekebbé, reálisabbá és tragikussá a családról alkotott kép. A történet vége felületesen szemlélve nagyon romantikus, a felszín alatt azonban a szülői felelőtlenség és önzőség legmagasabb foka, ami a betegségek ellenére is megbocsáthatatlan tett a gyerekkel szemben. Olivier Bourdeaut remekül megírta ezt az édesbús mesét. Ez a szerelem, és a szeretet története. 

     A bojanglest olvastam a strandon, az ágyban, az irodában, a metrón, fütyörészve lapoztam, majd letettem az éjjeliszekrényre, velük táncoltam és nevettem, sírtam az édesanyával, hazudtam az édesapával és a fiúval.

Budai Lotti: Édes ébredés

     Első könyvem volt az írónőtől, Budai Lottitól, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó! Egy olyan történetet ismerhet meg az olvasó, amely bár a múltban játszódik, mondanivalója a jelenkorban is sajnos megállná a helyét! Főszereplőnk magatartása és ereje példaértékű. Bár kétlem, hogy motiváló jellegű szándékkal lett volna megírva a könyv, rám mégis volt egy ilyen hatása. A karakterek roppant szerethetőek voltak, mindenkinek megvolt a maga kis története, mindennek megvolt a maga miértje. A barátság és hűség, kifejezetten nagy figyelmet kapott a történet során. Az eseményszál izgalmas volt, fordulatokkal és reménnyel teli. A szenvedélyről pedig nem is beszélve. A könyvnek van egy egyedi hangulata, ami egyszerre magába szippant, ezzel letehetetlenné téve azt. A fejezetek sorban kínálják magukat, míg az olvasó arra nem ébred, hogy elrepült az a 378 oldal. 

     Ajánlom mindenkinek a könyvet, aki szereti a romantikus, mégis eseménydús, fordulatokkal teli történeteket, és szeretne egy érzelmekkel teli utazást tenni a múltba.