Utóbbi idők tapasztalataira tekintettel már félve nyúlok olyan könyvekhez, amelyek nagy közkedveltségnek örvendenek. Így volt ez Böszörményi Gyula regényével is. Szerencsére a félelmem nem igazolódott be, hisz a Leányrablás Budapesten minden egyes mondata és eseménye beszippantott, és ittam sorait.
Fülszöveg: Budapest, 1896. A város a millenniumi ünnepségek lázában ég. A békebeli Monarchia minden zugából tízezer szám tódulnak az emberek, hogy megcsodálják az ezeréves Magyarország egybehordott kincseit. Köztük van a Marosvásárhelyről érkezett, 16 éves Hangay Emma kisasszony is, akinek a rendezvények második napján nyoma vész. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik az azóta is gyászoló, idős édesapa, Hangay Árpád címére: a különös üzenetet Emma, a rég halottnak hitt lány küldte! Az ekkor 17 éves Mili kisasszony, Emma húga azonnal a fővárosba utazik, hogy nővére keresésére induljon. A talpraesett, éles eszű lány nem sejti, hogy midőn felszáll a vonatra, rémálmokhoz hasonló kalandok sora veszi kezdetét, melyek kibogozásában egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró lesz.
Első történelmi fikciós könyvem volt, mégis a hangulata, a részletes helyszín leírása és nyelvezete egyszerre megszerettette magát. Korhű ábrázolásmódja külön dicséretet és említést érdemel, aminek köszönhetően egyszerre az 1890-es, 1900-as évekre repülhetünk vissza. Egyedi karaktereket ismerhet meg az olvasó, közben pedig valós események, személyek és helyszínek is előtérbe kerülnek kis hazánkból, melyek akkori kinézetének elképzelését a részletes lábjegyzetek segítették. Kifejezetten tetszik a két testvérlány megszemélyesítése, mindegyikőjük roppant talpraesett, okos, intelligens és szerethető karakter, akiknek az élet bizony nem mindig leányálom, mégis megtalálják a kiutat a legmélyebb helyzetekből. Megélik a rosszat és becsülik a jót. Maga a cselekmény végig fenntartotta az érdeklődésemet, számos csavarjával és izgalmas végkifejletével. A szereplők párbeszédei többször is mosolyt csaltak az arcomra, így még könnyebben a szívemhez nőttek. Egyik kedvenc jelenetem:
– Mi ez itt? – hepciáskodott a sétapálcás kuzin. – Nekünk a Műcsarnokhoz kell jutnunk!
– Ahogy őfelségének is – biccentett a kocsis. – És ha jól sejtem, a nagyméltóságú főkapitány úr valamiért őt tartja a fontosabb vendégnek, hisz a rendőrök minket, s nem a királyi menetet intették várakozásra.
Az író által véghezvitt háttér és kutatómunka kiemelkedő. A regény egész szerkezetéről lerí, hogy nem félvállról vett munka. Egyetlen dolog amit hiányoltam egy kis szerelmi szál, de ezt nézzétek el női lelkem romantikus oldalának, bár bízom benne, hogy ami késik, nem múlik. Ugyan külsőt nem szoktam véleményezni, ennek a könyvsorozatnak mindegyik borítója gyönyörű!
Összes része beszerezve, így csak kiolvasásra és értékelésre várnak. Mindegyik könyvről külön blogbejegyzés formájában készülök véleményt írni.
Könyvinformációk:
Oldalszám: 336 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Kiadás éve: 2017
