Eddigi kedvenc részem a sorozatból! Az előzőek is szinte teljes mértékben szívembe lopták magukat, de az Ármány és kézfogó mindegyiket felülmúlta számomra. 702 oldal úgy röppent el, mintha csak 100 lett volna. Végül pedig kap egy olyan befejezést a történet, hogy az olvasó leteszi a könyvet, és: "Basszus. Ez tipikus Böszörményi lezárás."
Fülszöveg: A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik? S hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.
Egy színvonalasan megírt minőségi munka, amit már megszokhattunk Böszörményi Gyulától. Pörgős és fordulatokkal teli most is a történet cselekménye. Továbbra sem kérdés tehát, hogy az író ismét rengeteg időt és munkát fektetett bele, így készítve el ezt a történelmileg hű munkát. A szereplők és helyszínek, egyszerre megjelennek az olvasó előtt, berántva őt a korabeli Budára, Pestre és Tabán utcáira.
A történet ismét briliáns, volt részünk örömben, bánatban, izgulásban egyaránt. Ahogyan fordulatokból, úgy humorból most sem volt hiány, közben hangosan felnevettem Mili kisasszony és a báró szócsatáin, vagy éppen Márika "bölcsességein", őszinte véleményein, melyek kendőzetlenül buggyantak elő a kislányból. Külön dicséretet és említést érdemel, hogy a szeretett főszereplők mellett, a századforduló történelmének, kultúrájának és irodalmának leghíresebb alakjai tűnnek fel, és szövi bele történetébe őket az író.
Kifejezetten tetszik, hogy minden résznek megvan a maga "főszereplője", így történt, hogy Mück Mári abszolút kedvencem lett. Annyira jótét lélek, és annyira jó barát, hogy mindenki ilyent kíván maga mellé. Sőt, az igazán szerencsések az olvasás közben, saját legjobb barátnőjüket képzelték el, ahogy én is. Tetteit a legjobb szándék vezérli, és a hűség, amely barátságát jellemzi Emma iránt irigylésre méltó. Szinte már testvéri kapcsolatnak mondható. Tarján Viliről és Renée-ről sem szabad megfeledkezni, ahogyan Agáta mama bölcs útmutatásairól és Terka néni gondoskodásáról sem. Megmosolyogtató, hogy mennyire szükség van a fiatal lobbanékonyságnak egy - ha hideg zuhanyra nem is, - de tapasztalt terelgetésre mindenképp. Akárcsak a való életben, amikor is szüleink, nagyszüleink, tettei dorgálásnak tűnnek, mégis csak jó irányba terelésről van szó.
A szereplők részről részre látható karakterfejlődésen mennek át, bár néhol idegesítő lehet az olvasó számára Mili kisasszony makacssága, önfejűsége és hirtelenkedései, illetve Ambrózy báró jégszíve, mégsem lehet rájuk haragudni, hisz megvan mindennek a maga miértje. Bár az elveszett dolgok megkerülésének örülni kellene, az én szívemet mégis valami különös hidegség kezdte átjárni. Egyfajta rossz női megérzés. - Most az egyszer kívánom, hogy félelmem ne igazolódjék be!
Konklúzióként vonnám le, hogy a sorozattal nem lehet leállni, hiába a vaskos könyvek és bonyolult csavarok. Biztos vagyok benne, hogy még fel sem ocsúdunk a pofontól, amit a történet végére tartogatott mélyen tisztelt Böszörményi Úr, mire másik orcánkra kapjuk a következő kezdetét.
Könyvinformációk:
Oldalszám: 702 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Kiadás éve: 2017
