A sorozat utolsó előtti részéhez értem, és sem elégedett sem boldog nem vagyok. Majdnemhogy inkább szomorú. 4 csillagot adtam a negyedik részre, ami az eddigiek közül a legalacsonyabb pontszám. Hogy miért? Azt is leírtam! 

     Fülszöveg: 1894 kora tavaszán a fiatal Ambrózy Richárd báró elveszítette a bal karját, és vele lelkének azon részét is, mely gyöngéd érzelmekre tette képessé. Ama borzalmas éjszaka hét esztendővel később még mindig sötét árnyat vet az Osztrák-Magyar Monarchia legismertebb magánzó detektívjének életére, és ha ez még nem volna elég, a múlt kísértetei ismét felbukkannak. 1901-ben Ambrózy báró nősülni készül, ám az oltárhoz vezető utat hátborzongató gyilkosságok sora szegélyezi. Vajon képes lesz-e Mili kisasszony, a detektív hű társa és tanítványa egyszerre megküzdeni a régmúlt és a jelen szörnyetegeivel? Nem kétséges, hogy igen, hisz rafinériája és makacssága végtelen- ám az már közel sem tudható ily biztosan, hogy közben ő maga mit veszít el.

                          A békebeli bűn- és szívügyek végső titkai, melyek a Leányrablás Budapesten, A Rudnay-gyilkosságok és az Ármány és kézfogó című regényekben nem fedték fel magukat, a sorozat eme kötetében végre kilépnek a fényre. 

     Böszörményi Gyula alapos kutatómunkájára, ami az egész történet alapja, most sem lehet panasz. Talán még a kivitelezésre sem, mivel az előző részekhez hasonlóan, ebben a részben is a helyszínek, néhol már túl részletes leírásának köszönhetően könnyen az olvasó szeme elé tárulnak. A szereplők megmaradtak egyedi karaktereknek, bár némelyikük igen csak háttérbe került nagy bánatomra. Mégis az olvasás befejeztével valami hiányzott még a lelkemnek. Talán az éles befejezés az oka, vagy csupán túl nagy elvárásaim voltak a könyvvel kapcsolatban.. Nem tudom pontosan megmondani, de nem érzem kerek egésznek. Talán romantikus asszonylelkemnek köszönhető mindez, mégis összecsapottnak és befejezetlennek érzem a lezárást. 

     Nem szoktam egyszerre megírni az értékelést, miután végeztem egy könyvel. Van, amelyik történet után több, van, amelyik után kevesebb idő kell a feldolgozáshoz. Szeretem egy kicsit ülepedni hagyni a dolgokat, mielőtt véleményként megfogalmaznám és kiírnám őket magamból. Ennél a könyvnél teljes véletlenszerűségből két nap különbséggel éppen egy hónap telt el a befejezés és az értékelés között, és sajnálattal kell elkönyvelnem, hogy ennyi idő elteltével roppant kevés olyan eseményre tudnék visszaemlékezni, ami nyomott hagyott volna bennem, vagy egyáltalán emlékeznék rá. Ezt pedig az indokolatlanul hosszú terjedelemnek tudom be. Az utolsó 12 fejezet volt az, ami miatt négy csillagot kapott az értékelés (és nem kettőt), végre beindultak az események és történt valami. Az első 10 rész szörnyen unalmas, vonatott, és szinte már oda nem illő volt. Konkrétan töltelékfejezeteknek tudnám titulálni őket. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy a kevesebb néha több. A Rudnay-gyilkosságok-nál már szintén említettem ezt, és most is állítom, hogyha fele ennyi fejezetben megírta volna Böszörményi ezt a könyvet, sokkal jobb értékelést kaphatna, és sokkal izgalmasabb eseménydúsabb lett volna az egész.

     A könyv végére választ kaptam, a mi morc bárónk zord viselkedésének okára. A történet lezárására írt epilógust azonban nem tudtam hova tenni. 2(!) szóból áll. Ez most komoly? Annyira flegmának és lekezelőnek érzem. Talán humorosnak szánta az író, de nekem nem jött át. Most pedig inkább abba hagyom az értékelés írását, mert egyre felfokozottabb hangulatomban, a végére meggyőzöm magam, hogy nem ért 4 csillagot ez a könyv.

     Utolsó részétől, már nem várok nagy történéseket Mili és Richárd kapcsolata felől. Sokkal inkább várom Márit, és kifejezetten örülök neki, hogy ez a rész inkább róla fog szólni, mivel idő közben kedvenc szereplőm lett. 

     Könyvinformációk:
                                    Oldalszám: 494 oldal
                                    Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
                                    Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
                                    Kiadás éve: 2018