Amennyire félve nyúltam a könyvsorozathoz, annyira lopta be magát a szívembe, és szerettem meg Mili kisasszonyt, Agáta mamát, és a többi szereplőt. De vajon hogy sikerült Ambrózy báró eseteinek második része, ami a moly.hu-s értékelések alapján a 2. legjobb krimi, a 3. legjobb ifjúsági, és az 5. legjobb kortárs könyv érdemét nyerte el?! Nos, számomra egy fél csillaggal rosszabbul, mint a Leányrablás Budapesten, de nézzük kicsit bővebben:
Fülszöveg: 1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: számos olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt - a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját akit addig sohasem látott - a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog. A Leányrablás Budapesten című, nagy sikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!
Azt még mindig imádom, ahogy Böszörményi Gyula ábrázolja az egykori Budapestet. Annyira élethű az egész, hogy az olvasó egyszerre belecsöppen az akkori korba, szinte már megjelennek körülötte a helyszínek és a szereplők, és ő maga is az események részesévé válik. A történet kidolgozása most is részletes, alapos és sokfelé kitekintő.
Néhol azonban a túlzott információáradat végett, (amely olykor indokolatlan abban a mennyiségben amilyenben megírja az író) elveszíttettem a történet fonalát és többször vissza kellet olvasnom egy-egy részletet. A könyvsorozat első részében kifejezetten tetszettek a részletes lábjegyzetek, amit az előző értékelésben meg is dicsértem, ám érdekes módon itt már volt, hogy idegesített, sőt többet (amik általában azt tüntették fel, hogy xy hol lakott, és ezen kívül amit olvasni lehet róla az fikció) át is ugrottam. Ugyanis ha mindet végigolvastam volna, az a lényegtől, magától a történettől vette volna el az időt.
A történet fő szálaként Emma eltűnésének nyomozása kellene, hogy fusson, ám ebben a részben - ahogy a címből is sejteni lehet - kissé háttérbe szorul, és az olvasó tíz másik gyilkossági ügyet, és azok felderítését követheti nyomon. Szerényen jegyezném meg, hogy 22. életévemben semmi gond a memóriámmal, de a tíz ügy közül körülbelül hármat tudnék felidézni (és még lehet, hogy sokat is mondtam). Személy szerint én vallom a kevesebb néha több elvét, így nálam ez az oka az első résszel szembeni fél csillagos romlásnak. Összeesküvés elméletekből és először külön, majd a későbbiekben közös szálon futó ügyekből most sincs hiány, de számomra túl volt ez most gondolva. A lányok viselkedése, döntéseik és gondolkodásmódjuk korukhoz és élettapasztalataikhoz hűen van ábrázolva. Mellettük Agáta mama és Tarján Vilmos karaktere is belopta magát a szívembe. A grófnő nyugodt és bölcs természetével, Vili pedig lelkesedésével, bátorságával, őszinte és tiszta barátságával. Kicsit nagyobb teret kap Mili a nyomozások során, és ez kifejezetten tetszik. Megismerhetjük gondolatmenetét, szemléletmódját, amiknek köszönhetően mélyebbre ássa magát az olvasó szívében, vagy épp ellenkező érzelmeket vált ki belőle.
Véleményem szerint a könyv értékelésénél arra kell figyelni mint, Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz című regénye esetében, ahol is számos olyan véleménnyel találkoztam amelyben a kritika megfogalmazása közben az olvasó összekeverte magáról a történetről alkotott véleményét, és azt, hogy mit váltott az ki belőle, azzal, hogy hogy van maga a történet megírva. Hogy hétköznapian fejezzem ki magam: szezont a fazonnal.
Összességében a könyv olvasása számomra egy érzelmi hullámvasút volt. Azokat a részeket, amelyeknél kezdett lankadni a figyelmem és az érdeklődésem, mindig egy izgalmas csavar követte, így újra "fellobbant bennem a láng", és megjegyezve, hogy ez igen Író Úr, ez szép mentés volt! érdeklődéssel folytattam tovább a történetet. Azonban úgy gondolom, hogy egy igazán jó történetben nem szabad "hullámvasutaknak", és "mentéseknek" lennie! Vagy mégis az ilyen mentésektől lesz egy író, jó író? Ezt már a Ti véleményetekre bízom, Kedves Olvasók!
Könyvinformációk:
Oldalszám: 558 oldal
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös könyvek
Kiadás éve: 2017
