Három szerző, három könyv, három történet. Mint azt a bemutatkozásomban is írtam, azért szeretek olvasni, mert pihentet, kikapcsol, és kiszakít a néha kiábrándító világból. Ezek a könyvek azonban mocskosul visszarángattak a cudar valóságba, és bár ez volt a célom a téma kiválasztásakor, mégis olyan hatással voltak rám, hogy most nehezen tudom megfogalmazni és szavakba önteni mit érzek. 

Péterfy-Novák Éva: Apád előtt ne vetkőzz

     Péterfy-Novák Éva új regényében megrázó kérdéseket tesz fel: mi lesz egy megnyomorított gyermekből? Hogyan válik szörnyeteggé egy felnőtt? És vajon meg lehet-e törni a generációkon átívelő családi mintákat? 

     A legbelsőmig felkavart, több résznél is elfogott a hányinger, undorral olvastam, és görcsben volt a gyomrom. Családi titkok, pedofília, traumák, abúzus. Ugyanakkor letehetetlen a könyv, egyetlen nap alatt olvastam el. Azzal próbáltam nyugtatni magam, hogy ez csak kitalált történet lehet. Ilyesmik nem eshetnem meg egyetlen emberrel sem, pláne nem gyermekekkel. Ilyen csak a filmekben van.. hát nem! Az, hogy kisgyermekek nézőpontjából van leírva a történet, és nem egy felnőtt gondolatvilágát tükrözi, csak bizonyítéka, hogy megtörtént események ihlették. Roppant szókimondó és őszinte szövegével feszegeti a határokat. Egyszer elolvastam, mély nyomott hagyott bennem, sosem felejtem el. Felrakom a polcra és soha többé nem szeretném kinyitni. 

A nőknek össze kell tartani, nem szabad elárulni egymást. Mert az olyan lenne, mint ha a legjobb barátodat árulnád el.

Edith Eva Eger: A döntés

     A NIOK könyves csoportban rengetegen olvasták és ajánlották, így talált rám a könyv. Mint szerintem a legtöbbünk a Holokauszt kapcsán, kicsit én is összerezdültem és féltem, hogy túl nyomasztó lesz és lehangol. Nos, kellemesen csalódtam, ugyanis Edith Eva Eger írása elképesztően sokat adott, nagy hatással volt rám, szinte már motiváló jellegűnek mondanám. Nagyon sok erő van benne. Kifejezetten jegyzetelős könyv volt számomra, rengeteg idézetet és gondolatot feljegyeztem. Aki gyászt él meg, vagy az önbecslésével problémái vannak, nekik kifejezetten sokat adhat ez a könyv, hiszen arra tanít, hogy a körülményektől függetlenül dönthetünk úgy, hogy az örömöt és a szabadságot választjuk. Tartalmában és irodalmi minőségében is csodálatos könyv! Reményt és lehetőséget ad mindazoknak, akik meg akarnak szabadulni a fájdalomtól és a szenvedéstől

Hitler 12 évnyi uralma sem keltett elég gyűlöletet ahhoz, hogy kiölje a jót az emberekből.

      A magyar származású dr. Edith Eva Egert 1944-ben családjával együtt a nácik haláltáborába, Auschwitzba deportálták. Ekkor mindössze 16 éves volt. Szüleit Joseph Mengele küldte gázkamrába, később pedig arra kérte Edithet, hogy táncolja el a Kék Duna keringőt, amiért cserébe egy vekni kenyeret kapott. Edith a nővérével együtt túlélte a borzalmakat, és évekkel kiszabadulását követően egyetemre ment és pszichológusnak tanult, ma pedig többek között bántalmazott nőknek, poszttraumás stresszel, gyásszal küszködőknek segít. Klinikai pszichológus a kaliforniai La Jollában, illetve a Kaliforniai Egyetem oktatója San Diegóban. Emellett az amerikai hadsereg és haditengerészet tanácsadójaként tűrőképességi tréningeket tart és segíti a katonákat. Rendszeresen tart előadásokat az Egyesült Államokban és külföldön. 

Soha nem az a lényeges, hogy mi mit várunk el az élettől, ennél sokkal fontosabb: mit vár el tőlünk az élet.

     Egy dolog a katedráról vagy egy hittudós szájából hallani a reményről és a megbocsátásról. De Edith Eva Eger egyike azon keveseknek, akik arról tudnak beszélni, hogyan tartottak ki a reményük mellett még akkor is, amikor mindenüktől megfosztották őket, amikor éheztek, és amikor otthagyták őket meghalni. Nála különb hitelességgel senki nem beszélhetne megbocsájtásról, elengedésről, továbblépésről.     

     Egyszer egy interjúban ezt nyilatkozta magyarul: "Én magyar vagyok a szívemben, a lelkemben. Nagyon örülök, hogy a könyv kijött, és én az életemről beszélek. De nem fontos, hogy mi történt, és mit csinálunk az életünkben...amikor szenvedünk, valahogy mindig találunk ajándékot mindenben. Sok-sok szeretettel születünk, aztán megtanulunk gyűlölni. Nem gyűlöléssel születünk. Nagyon szeretném, hogy a könyv segítsen.. Nincs még egy olyan ember a világon, mint amilyen te vagy. Szeretném a fiatalságnak ajánlani a könyvemet, mert hiszek bennük, hogy ők egy olyan világot fognak létrehozni, ahol soha nem fog megtörténni, ami velem 16 évesen megtörtént. Auschwitzban tanultam meg, hogy kell az erőt magamban megtalálni. Nem máshonnan. Nem engedhettem meg, hogy az ellenség átvegye a lelkemet. Engem ütöttek, és mindenfélét csináltak velem, de nem tudták soha elvenni és megölni a lelkemet."

Olykor a fájdalmunk taszít előre minket, máskor meg éppen a reményünk fog vissza.

Emily M. Danforth: Cameron Post rossz nevelése

     Amikor végeztem a könyv elolvasásával, arra gondoltam, hogy simán ajánlanám középiskolában, ha kötelezőként nem is, de ajánlott olvasmányként mindenképpen. Ez a könyv az önmagunk és mások elfogadásáról, önmagunk felfedezéséről szól és arról, hogy találjuk meg a bátorságot ahhoz, hogy a saját szabályaink szerint éljük az életünket. Emily M. Danforth története gondolkodásra és önvizsgálatra ingerli az olvasót. Miközben kemény témákat érint, a tinédzser lány életét roppant valósághűen tárja elénk. 

     Sajnos a 21. században még mindig egy olyan világot élünk, ahol a másik embert a kinézete, faji hovatartozása, szexuális irányultsága és nemi identitása alapján ítéljük meg, a tettei és szándékai helyett. A mai embert a külsőségek érdeklik, és nem a belső értékek. Véleményem és tapasztalataim alapján az Y (21-35) és Z (6-20) generáció rendkívül nyitott a világra, ezért is ajánlom nekik ezt a könyvet. Ők sokkal elfogadóbbak és könnyebben alkalmazkodnak, mint az X (36-50) és a fölötti generációk tagjai. 

     Cameron Post, megtanítja, hogy akármilyen múlt is van a hátunk mögött, akármilyen trauma ért minket, az nem jelent akadályt a céljaink elérésében. Ehhez viszont az kell, hogy tudjuk kik is vagyunk valójában, kivé és mivé szeretnénk válni, és hogy mit akarunk az élettől. Beletörődni a sorsunkba, vagy elfogadni és szeretni saját magunkat, ezzel pedig kilépve a nagyvilág elé, büszkén vállalva azt, hogy kik vagyunk, és az álmokat valósággá kovácsolni. Mindenki dönthet úgy, hogy szabad lesz. Mindenki előtt ott a választás lehetősége. 

     A regényből Chloë Grace Moretz főszereplésével Sundance-nagydíjas film is készült.

A szerelem az szerelem- De aki nem az elvárt módon szeret, az átnevelő táborban találhatja magát.