Szeretném, ha ez a blog nemcsak az általam kedvelt könyvekről és rólam szólna, hanem rólatok, olvasókról, követőkről is. Így megkérdeztem különböző könyves közösségi csoportokban az embereket, hogy miről olvasnak szívesen, mik a kedvenc műfajaik. A két befutó pedig a krimi, és az életrajzi műfaj lett. Szóval fogtam magam, és beszereztem egy-egy könyvet, mindegyik kategóriából. Ezekre esett a választásom:

Krimi: Agatha Christie: Az Ackroyd-gyilkosság

     Első Agatha Christie könyvem volt, de biztos vagyok benne, hogy nem az utolsó! Könyves csoportban többen is ajánlották, a NIOK-on belül pedig ez volt a májusi közös könyv. Bár a krimi műfajról egyszerre Agatha Christie neve ugrott be, és a könyv fülszövege is tetszett, amikor levettem a könyvtár polcáról, még nem gondoltam, hogy ennyire pozitív csalódás ér, és engem is beszippant a krimik királynője. 

     A könyv elején megismerjük Doktor Sheppard-öt, aki amellett, hogy King's Abbot köztiszteletben álló orvosa, elmesélője is a történetnek, és az ő szemszögéből fedezhetjük fel a békés falucskát, megismerhetjük többi lakóját, nővérét Caroline-t, és persze Hercule Poirot, a belga mesterdetektívet. A faluban, ahol mindenki ismeri egymást, mindenki mindenkiről mindent tud, egyszer csak rejtélyes gyilkosság kavarja fel a szürke hétköznapokat. De vajon kinek állt érdekében meggyilkolni a környék leggazdagabb emberét? A számtalan gyanúsított egyikének sincs bomba-biztos alibije, és rendre kiderül, hogy mindegyikőjüknek van takargatnivalója. Poirot előtt azonban semmi nem maradhat sokáig rejtve!

     Méltán közkedvelt regénye az írónőnek! Személy szerint én is imádtam, és abszolút öt csillagos. Két nap alatt olvastam el a történetet, és közben folyamatosan jártak a fogaskerekeim, agyaltam, hogy vajon ki lehet a gyilkos, de Agatha Christie-nek sikerült becsapnia! Mikor már biztos voltam az okokban és, hogy ki a tettes, kiderült, hogy végig rossz úton haladtam. A gyilkos természetesen az, akire utolsóként sem gondolnánk…

     Nagyon jól felépített történet, végig izgalmas volt. Az elbeszélése sem szokványos, tetszett a hangulata. Következő Agatha Christie történet pedig már kinézve! :-) 

Életrajz: Manal Al-Sharif: Merj vezetni!

     Személyes kedvencem az életrajzi műfaj. Az pedig, hogy egy roppant motiváló történetet ismertem meg, csak hab a tortán. A Merj vezetni! egy nőjogi harcos bensőséges vallomása, betekintést nyújt a szaúdi nők megaláztatásokkal teli mindennapjaiba, és azokról a küzdelmekről szól, amelyekkel akkor szembesülünk, ha kezünkbe merjük ragadni saját sorsunk irányítását. Manal mozgalmat indított Women2Drive néven, hogy a nők is szabadon vezethessenek, és ezáltal függetlenségre tegyenek szert. Bátor tettéért bebörtönözték,  kezdeményezésével mégis jelentős eredményeket ért el. Manalt nőjogi harca közben a rendszer ellenségének látták, támadták, megvetették, de a megpróbáltatások ellenére kitartott, felállt az elbukott helyzetekből és harcolt azért, hogy muszlim nőtársainak jobb élete lehessen. 

     A mi kultúránkban a nők szabadon tanulhatnak, dolgozhatnak, szavazhatnak, önállóan mozoghatnak az utcán, vezethetnek autót, eldönthetik, hogy milyen ruhát vesznek fel, eldönthetik, hogy kihez és mikor mennek férjhez és válnak el. A nyugati nők maguk harcolták ki jogaikat és erre van szükség keleten is. Ahhoz, hogy az arab világban ne csorbuljanak a nők jogai, ahhoz az arab nők kellenek. Belülről kell bomlasztani a rendszert, ha úgy tetszik. És ez történik most, nem külső hatásra, hanem belülről jövő igényként. Az indiai nők egyre hangosabban tiltakoznak az erőszak ellen, és a Merj vezetni! is példája ennek. Egy Szaúd-Arábiai nő, aki annak ellenére, hogy fiatalon erősen fundamentalista tanokat követett, elkezdte feszegetni határait. Manal Al-Sharif nemcsak az elnyomott Szaúd-Arábiai nők hőse, de minden intelligens, józan ítélőképességű, jogaiban megkülönböztetést elszenvedő nőé, akik nem szélsőséges eszközökkel, hanem a jog és a jó ízlés határai által kijelölt eszközökkel akarnak fejlődést elérni. 

     Szóval itt van ez a nő, aki fiatalkorában maga is az iszlám fundamentalizmus elvakult híve volt, azonban az oktatás, a továbbtanulás révén elsajátította azt a képességet, hogy vallás és radikalizmus között különbséget kell tenni és egy olyan változáson ment keresztül, aminek a motorja csakis a tanulás, az önálló gondolkodásra való képesség lehet.

     Roppant inspiráló olvasmány egy bátor és okos nő tollából.

"Az eső egyetlen cseppel kezdődik."