Eddigi kedvenc részem a sorozatból! Az előzőek is szinte teljes mértékben szívembe lopták magukat, de az Ármány és kézfogó mindegyiket felülmúlta számomra. 702 oldal úgy röppent el, mintha csak 100 lett volna. Végül pedig kap egy olyan befejezést a történet, hogy az olvasó leteszi a könyvet, és: "Basszus. Ez tipikus Böszörményi lezárás."