Amennyire félve nyúltam a könyvsorozathoz, annyira lopta be magát a szívembe, és szerettem meg Mili kisasszonyt, Agáta mamát, és a többi szereplőt. De vajon hogy sikerült Ambrózy báró eseteinek második része, ami a moly.hu-s értékelések alapján a 2. legjobb krimi, a 3. legjobb ifjúsági, és az 5. legjobb kortárs könyv érdemét nyerte el?! Nos, számomra egy fél csillaggal rosszabbul, mint a Leányrablás Budapesten, de nézzük kicsit bővebben:
Utóbbi idők tapasztalataira tekintettel már félve nyúlok olyan könyvekhez, amelyek nagy közkedveltségnek örvendenek. Így volt ez Böszörményi Gyula regényével is. Szerencsére a félelmem nem igazolódott be, hisz a Leányrablás Budapesten minden egyes mondata és eseménye beszippantott, és ittam sorait.
Egy meseregény, ami szól összetartozásról, szeretetről, életről és halálról. Egy meseregény, amit több tucat nyelvre lefordítottak. Egy meseregény, amiből készült opera, táncjáték, színházi és filmfeldolgozás. Egy meseregény, ami egy távoli bolygóról érkezett kis herceg alakjában tündöklő olyan tiszta és emberséges világról szól, amely után mindannyian vágyódunk.
Sokat gondolkoztam azon, hogy megírjam-e ezt a bejegyzést, meg azon is, hogy "illik"-e egyáltalán negatív kritikát közzétenni a nagyvilágnak egy kezdő bloggerként. Végül arra jutottam, hogy miért ne. Nem csak jó dolgokról kell írni. Hallottam már olyan történetet, amikor is kiadók csak akkor támogatnak egy bloggert, ha csupa pozitív, jó véleményt ír az adott könyvről. Én ezzel egyáltalán nem tudok azonosulni, így végül hozzáfogtam egy kevésbé hízelgő vélemény megírásához!
Susannah Cahalan lebilincselő visszaemlékezése arról, hogy járta meg a poklot, hogy tért vissza, hogy veszítette el a tudatát, a testét, és ezekkel együtt önmagát. Susannah lenyűgöző könyve tulajdonképpen egy krónika, mely megvilágítja a betegség útjának kifürkészhetetlen ösvényeit, és azt a szerencsés felfedezést, ami végül megmentette az életét. Ez a könyv valóban egy tudományos thriller valódi, élő szereplőkkel!
Szeretném, ha ez a blog nemcsak az általam kedvelt könyvekről és rólam szólna, hanem rólatok, olvasókról, követőkről is. Így megkérdeztem különböző könyves közösségi csoportokban az embereket, hogy miről olvasnak szívesen, mik a kedvenc műfajaik. A két befutó pedig a krimi, és az életrajzi műfaj lett. Szóval fogtam magam, és beszereztem egy-egy könyvet, mindegyik kategóriából. Ezekre esett a választásom:
Három szerző, három könyv, három történet. Mint azt a bemutatkozásomban is írtam, azért szeretek olvasni, mert pihentet, kikapcsol, és kiszakít a néha kiábrándító világból. Ezek a könyvek azonban mocskosul visszarángattak a cudar valóságba, és bár ez volt a célom a téma kiválasztásakor, mégis olyan hatással voltak rám, hogy most nehezen tudom megfogalmazni és szavakba önteni mit érzek.
Amikor elkezdtem tervezgetni a blogot, biztos voltam abban, hogy szeretnék majd írni a könyvajánlók és vélemények mellett kicsit "komolyabb" témákról is. Elkezdtek dolgozni a fogaskerekek az agyamban, és első két témának a "kölcsönözzük vagy vásároljuk a könyvet?" (amiről majd egy másik alkalommal írok), illetve a "papír alapú vs. e-book" rivalizálása jutott eszembe. Kihasználva az internet adta végtelen lehetőségeket, egy nagy létszámú könyves csoportba kiposztoltam a kérdőívemet a témával kapcsolatban. Rengeteg válasz érkezett, ezek alapján szeretném most megírni mindkettő fél érveit és ellenérveit.
Első bejegyzésként, gondoltam bemutatom a TOP 3 kedvenc könyvemet. Nem volt nehéz a választás. Nálam a "kedvenc könyv cím"-et az a szerzemény nyeri, melyet bármikor újraolvasnék, amelyik a legmélyebb nyomot hagyja bennem, hatással van rám. Biztos vagyok benne, hogy közülük van amit te is olvastál, hallottál róla, vagy legalább is már láttad a borítóját valamelyik könyvesbolt polcán. Ha olvastad bármelyiket is, remélem ugyan olyan pozitív élményed volt vele, ha még nem, azt kívánom, hogy téged se érjen csalódás! 